Színtévesztők gyakorisága a népességben

A régebbi széleskörű felmérések alapján elterjedt az a nézet, hogy a férfiak mintegy 8%-a és a nők mintegy 0,5%-a színtévesztő. Ezt az adatot Nagel-féle anomaloszkóppal mérték, kiegészítve a pszeudoizokromatikus táblákkal végzett tesztekkel (pl. Ishihara-, Velhagen-, Rabkin-féle) úgynevezett "pöttyös" ábrákkal végzett vizsgálatokkal.

A Nagel-féle anomaloszkóppal végzett mérések alapján a normál színlátókat ill. a színtévesztőket egy önkéntesen felvett kritérium alapján definiálták. Normál színlátóknak nevezték azt, akinél az R/G (red/green) arány mért értéke a sok személyen mért átlaggal közel megegyezett. Protanomálnak nevezték azt, akinél több, mint 1,5-szer nagyobb R/G értéket mértek az átlaghoz képest, míg deuteranomálnak azt, akinél 1,5-szer kisebb értéket mértek az átlaghoz képest.

A színtévesztés harmadik formája a tritanomália, csak különleges kivitelű anomaloszkóppal ismerhető fel. Mivel igen ritkán fordul elő, nem szoktak foglalkozni a vizsgálatával. A legsúlyosabb színtévesztőket protanópoknak, deuteranópoknak, tritanópoknak és monokromátoknak nevezik. A színtévesztés formáinak gyakorisága a földrészek lakosságára nézve különböző. (1. táblázat és melléklet)

Az újabb szakkönyvekben a színtévesztés más formáiról is olvashatunk. Ezek közül a legfontosabb az az eset, amikor a színtévesztő személy látása sok szempontból a normál színlátóéhoz hasonlít, a Nagel anomaloszkópon mért átlagos R/G arány is közel normális, azonban a mérés szórása igen nagy, vagyis a vörös-zöld megkülönböztetés bizonytalan. Ezeket Wyszecki extrém anomáloknak, Hurvich neuteranomáloknak nevezi.

Hurvich 864 férfin végzett mérései esetében, csak az R/G értékek alapján értékelve, a korábbi mérésekhez hasonlónak tehát kb. 8%-osnak találta a színtévesztők arányát. Azonban ezt követően a mérések szórását is meghatározta és úgy találta, hogy az 134 esetben igen nagy volt.

A nagy szórású 134 esetből 65 deuteranomál ill. protanomál volt (mivel az R/G aránya a normális 50-hez képest az 1,5 szeresnél nagyobb, illetve az 1,5 szeresnél kisebb), míg 69 személynél a normális határon belüli R/G átlagot mértek, csak nagy szórással, vagyis ezeket is színtévesztőknek kell tekinteni, fajtájukat illetően neuteranomáloknak. A 864 személyhez képest ez a 69 neuteranomál személy újabb 8%-ot jelent!

A színtévesztők aránya tehát 864 férfi esetén összesen 16% volt. (8% az ismert protanomália, deuteranomália, protanópia ill. deuteranópia, míg további 8% az újabban felfedezett neuteranomália). Hurvich a színtévesztők számát éppen ezért a teljes lakosságra nézve 8-9%-ban jelöli meg.


Irodalom

  1. Günter Wyszecki, W.S.Stiles: Color Science, John Wiley and Sons, London 1966. (Page 400-402)
  2. Leo.M.Hurvich: Color Vision, Sinauer Associates Inc. Publishers Sunderland, Massachusetts. 1981. (Page 222)

A színtévesztés előfordulása

Népcsoport

Férfiak körében

Nők körében

Kaukázusi

   

Észak Európai

   

Amerikai

8.08 ± 0.26%

0.74 ± 0.11%

Ausztráliai

   

Ázsiai

   

Japán

   

Kínai

   

Egyéb pl.Koreai, Fülöpszigeti

4.90 ± 0.18%

0.64 ± 0.08%

Más népcsoportok

   

Amerikai indián

   

Amerikai néger

3.12 ± 0.40%

0.69 ± 0.07%

Eszkimók

   

A kaukázusi népcsoport színtévesztőinek megoszlása

 

Férfiak

Nők

Protanópok

1.0

0.02

Protanomálok

1.0

0.02

Deuteranópok

1.1

0.01

Deuteranomálok

4.9

0.38

Tritanópok

0.0001

0.001

Monokromátok

0.003

0.002

 

Forrás: Leo.M.Hurvich: Color Vision, Sinauer Associates Inc. Publishers Sunderland, Massachusetts, 1981. (Page 267, 268, Table 1 and 2 in Chapter 19.)